Világító torony vagyok

Világító torony vagyok

 

Világító torony vagyok.

Tenger habja mossa lábam.

Fényt bocsátok ki magamból,

S ott állok a félhomályban.

Amikor a hajók jönnek,

S feltűnnek a horizonton,

Egyből észrevesznek engem.

- Kövessetek, hogyha mondom!

 

Világító torony vagyok.

és csak várok magányosan.

Egész éjjel dolgozok és

Számítanak én rám sokan.

Én vagyok az útmutatás

Ami kivezet a partra.

Magas vagyok, és a lámpám

Jobbra világít meg balra.

 

Senki nem a barátom, s az

Útmutatás csupán munka.

Mi is lenne nélkülem? De

Ezzel minden le van tudva.

Azért építettek ide,

Mivel nekik így érte meg.

Dolgozok én ezerrel és

Szórom az éjben a fényeket.

 

Nem tudom, hogy mire várok?

Minden hajó ugyanolyan.

Senki nem törődik velem,

S engem kihasználnak sokan.

Pedig én a fényem adom!

Ott ahol a fény hiánycikk!

Magas, karcsú torony vagyok,

És a társaság hiányzik.

 

Világító torony vagyok.

Ember kezek építettek.

És bár társaságra vágyok,

Nincs mit tenni! Ide tettek!

Oly szívesen leomlanék!

Nem látom a kiutat én!

Morajlik a tenger hangja,

S ostrom alá vesz ez a szél.

 

(Budapest, 2020-05-29)


© Minden jog fenntartva.