Sötétségben

Sötétségben

 

Nem tudtam, hogy hova tartok!

Nem látott a szemem semmit.

Vaksötét volt mindenfele,

És ez a táj nem volt meghitt.

Sötét volt a horizont és

Sötét volt az összes irány.

Csupán az volt bizonyos:

A lábam biztos talajon áll!

 

Kiabáltam valakinek,

Viszont nem jött semmi válasz.

S beláttam, hogy nincs itt senki!

Na itt aztán ordibálhatsz!

Se jobbra, se balra nincs fal.

Lehet menni mindenfele.

S úgy el lehet tévedni itt,

Mint akinek nincsen szeme.

 

Futottam a sötétségben,

S nem volt semerre se kiút.

Durva volt a talaj és a

Remény tüze végleg kihunyt.

Hol lehet a sötét vége?

Miért nincsen sehol lámpa?

Nincs itt más csak sötétség és

Ezzel a táj el van látva.

 

Hallottam a cipőmet, hogy

Ott a padlón, hogyan lépek.

Visszhangozott minden és ez

Bejárta a sötétséget.

Nagyon féltem attól, hogy majd

Mindörökre itt maradok.

Azt sem tudtam, hova megyek?

És, hogy merre is haladok?

 

Mi ez a hely, ahol vagyok?

Mégis, hogy jutottam ide?

Hogy juthatok ki innen és

Miért nincsen itt senki se?

Gyorsan vettem a levegőt,

És vad ütemre vert a szívem.

Isten juttass ki innen és

Minden szavadat elhiszem!

 

Elfáradtam, ezért kicsit

Megálltam a sötétségben.

Úgy éreztem megvakultam,

S nem látok úgy ahogy régen.

Tapogattam én a semmit,

S lassan megint elindultam.

Megbotlott az egyik lábam,

És aztán a földre hulltam.

 

Éreztem, hogy vér csorog

A lábamon, de tovább mentem.

Fulladtam a portól és a

Helység titkát megértettem.

Ez egy reménytelen világ,

Ahol magány van, és sötét.

Éhes vagyok. Szomjas vagyok.

De itt nincsen többé ebéd!

 

(Budapest, 2020-06-05)


© Minden jog fenntartva.