Mindhalálig

Mindhalálig

 

Én vagyok a legutolsó

Katona az osztagomból.

Tartom még a helyzetemet,

S nem tudni, hogy milyen okból.

A folyosó másik felén

Ezer ellenség jön felém.

Rácélzok az egyikre és

Holtan esik össze szegény.

 

Néha fedezékbe megyek.

Néha pedig lövök egyet.

S hiába is állok ellent,

Ők csak egyre közelednek.

Tudom, hogy a lőszer fogy és

Nem bírom már túl sokáig.

Megfogok egy gépfegyvert és

Érzem nincs, aki megállít.

 

Holtak vére lepi el a

Nagyon hosszú kék folyosót.

Elhasználok minden golyót,

S ki lövöm rájuk az utolsót.

Fedezékbe vonulok és

Elbújok a bal oldalon.

Előveszek egy gránátot,

És nemsokára oda dobom.

 

Mindhalálig tartanom kell

Ezt a kényes pozíciót!

S nem tudok már kihátrálni.

Nem remélhetek semmi jót.

Mellettem az ellenséges

Golyók sorban elsuhannak.

Most még biztonságban vagyok,

S a katonák énfelém haladnak.

 

Felvillan egy fénygránát

És kis időre megvakulok.

Mégis folytatom a harcot.

A hibámból nem tanulok.

Aranykardot veszek elő,

És a levegőbe vágok.

Érzem, hogy a pengén a vér

Végig folyik. S alig látok.

 

Homályba borul a világ,

Aztán végül eltalálnak.

Belém rúgnak néhányszor és

Mindenfélét ordibálnak.

Én meg holtan esek össze.

És a sereg átlép rajtam.

Ők meg tovább menetelnek

Amint látják, hogy meghaltam.

 

(Budapest, 2020-08-21)


© Minden jog fenntartva.