Meg"könny"ebbülés

Meg”könny”ebbülés

 

Hallgatom az eső hangját,

És miközben relaxálok,

Becsukom a szemeimet,

S koszos pocsolyákat látok.

Hull a lassú eső hangja,

És a fülem jól megtelik.

Felnyitnám a szemeimet,

De az álmok nem engedik.

 

Átlátszó kis vízcseppeket

Szórnak le a szürke felhők.

Én meg kipihenem magam,

Ahogy a száradó esernyők.

Néhány percig nem érdekel

Se a stresszel teli munka,

Se a nyomor ahogy élek.

Sír a szemem. le van csukva.

 

Addig fogok sírni amíg

Nem lesz minden kicsit könnyebb.

Én vagyok a felhős ég, és

Belőlem hull ki a sok csepp.

Férfi vagyok és te talán

Azt gondolod: Túl érzelgős!

Pedig az az igazság, hogy

Nem vagyok más csak egy kényszer hős.

 

Hallgatom az eső hangját,

Ami lassan abba marad.

Megtörlöm a szemeimet,

S lassan elcsitul a harag.

Kinézek az ablakon át.

Napfényt látok végre újra!

Én egy erős férfi vagyok,

És a lelkem ki van gyúrva.

 

Igaz kicsit sokat sírok.

Sokszor vagyok depressziós.

Sokszor szedek nyugtatókat.

És a reggelim csak briós!

Sokszor szűk a gyomrom, na és

Sokszor vagyok pesszimista.

Mégis aranyat csinálok.

Úgy ahogy egy alkimista.

 

(Budapest, 2020-05-27)


© Minden jog fenntartva.