Márton király

Márton király

 

Ül a király bent a várban,

S aranykorona van rajta.

Alattvalók veszik körbe,

S felfigyel a nép a zajra.

- Sajnos ostrom alatt vagyunk!

Ennyit mond az öreg király.

- Odakint egy hadsereg van!

Kardok nélkül kimenni kár!

 

Nyugtalanná válik a nép.

Suttognak, és nagyon félnek.

Megint megszólal a király,

S hallgatják az ifjak, s vének.

- Ki jön velem a csatába?

Erre előlép pár férfi.

- Éljen, éljen Márton király!

Ő, aki a várat védi!

 

Előkerülnek a kardok,

S kardforgatók gyűlnek össze.

- Akkor hagyjuk el a várat!

Minket egy sereg se győz le!

Utánam hát kedves sereg!

Vágjuk le az ellenséget!

Harsogjon a trombita és

Hozza el a szerencsénket!

 

Ekkor viszont törmelékek

Kezdenek az égből hullni.

- Add meg magad Márton király!

Nem tudsz sehova se bújni!

Ágyúgolyók törnek át a

Tömör falon kárt okozva.

Jobbról jönnek, Balról jönnek.

Így törnek be váltakozva.

 

Leomlik a vár fala és

Néhány harcos el is patkol.

A bölcs király meg dühbe gurul.

- Háborúzni fogunk akkor!

Ki törnek a réseken és

El is kezdődik a csata.

Mindenfele folyik a vér,

És ez a hír nem egy kacsa.

 

Csattognak a fémkardok és

Körbe néz egy harcos máris.

Megfogyatkozik a sereg,

S romokban áll már a vár is.

Aztán elfogják a királyt,

S leveszik a koronáját.

Most már semmi probléma nincs!

Elfoglalhatják a várát!

 

(Budapest, 2020-08-15)


© Minden jog fenntartva.