Macska az egérlyuk előtt

Macska az egérlyuk előtt

 

Macska várt az egérlyuknál,

Hosszú, sötét perceken át.

De az egér csak nem jött ki!

S odakint az eső elállt.

Hideg, téli éjszaka volt.

Viszont meleg volt a házban.

Aludt már az ember gazda.

Bent a szobában, az ágyban.

 

Cincogott a lyukban egy hang,

De a macska meg se mozdult.

Türelmesen várt a lyuknál,

S kigondolta már a bosszút.

- Ez az egér szórakozik!

De már nem sokáig teszi!

S elhatározta a macska,

Hogy ezt az egeret megeszi!

 

A falon kattogott egy óra,

És az ember csak álmodott.

S tovább cincogott az egér,

De a macska nem nyávogott.

Mint egy sötét szobor csak állt.

S komor volt az állat kedve.

Mikor jön már ki az egér?

Gyenge volt holdfény. Gyenge.

 

A fogason egy kabát lógott,

És a házban sötét honolt.

És a macska egyre csak várt.

Csendben várt, és semmit se szólt.

Kiengedte a karmait és

Egyre csak a lyukat nézte.

Az ablakon a fény besütött.

S vadász állt a csillagfénybe'.

 

Méltóságteljesen várta,

Hogy az egér előjöjjön.

Nem volt tutyi-mutyi állat.

Arra született, hogy öljön.

Nem volt lehúzva a redőny.

S a cserépben egy virág nyílott.

Függöny volt az ablak mellett,

És egy szempár világított.

 

Ki volt kapcsolva a tévé,

S el volt titkolva a veszély.

Éjfél fele járt az idő.

S végre kinézett az egér.

Gyorsan megfogta a macska,

És egy nagy lakomát csapott.

Ott hagyta az egérlyukat.

Ma este is nyers húst kapott.

 

(Budapest, 2020-10-20)


© Minden jog fenntartva.