Lányszöktetés
Lányszöktetés
Volt egy lány a faluban.
Egy ifjúba volt szerelmes.
- Hogyha férjhez adnak majd
Ugye sosem felejtesz?
Állt a lány az erkélyen,
S úgy nézett le, mint egy kincs.
- Én egy gazdag lány vagyok,
S tudom neked semmid nincs!
Engem odaígértek
Már egy gazdag nagy úrnak.
Holnap lesz az esküvő.
A jó idők már elmúltak!
Igaz nem szeretek mást,
Csak is téged egyedül!
De nem tudom, hogy mit tegyek!
Zavart érzek itt belül.
Sugárzott a szerelem
Tüze a lány lelkéből.
Majd ez a lány hirtelen
Lemászott az erkélyről.
- Mondd meg te most mit csinálsz?
Ebből könnyen baj lehet!
- Nemsokára leugrok!
Kapjál hát el engemet!
Szökjünk együtt messzire!
Hagyjuk el a kis falut!
- De mi lesz, ha lebukunk?
- Az már nem a mi bajunk!
Reggel veszik csak észre
Hogy én innen eltűntem!
De akkor már késő lesz!
Így is sokáig tűrtem!
Elfutott az ifjú pár.
Nem volt náluk semmi pénz.
Ott hagyták a kis falut
Az Angyalszemű, s a Vitéz.
Dühöngött a Gazdag Úr.
Tört, és zúzott galádul.
S kitagadták ezt a lányt
Örökre a családból.
De ezt a lány nem bánta.
Fehér lóra pattant fel.
A szegény ember mögé ült.
- Engem sosem adnak el!
Átkarolta hátulról
Gyöngéden a szerelmét.
A szegény ifjú boldog volt.
- Próbáljunk hát szerencsét!
(Budapest, 2021-02-19)