Lányszöktetés

Lányszöktetés

 

Volt egy lány a faluban.

Egy ifjúba volt szerelmes.

- Hogyha férjhez adnak majd

Ugye sosem felejtesz?

Állt a lány az erkélyen,

S úgy nézett le, mint egy kincs.

- Én egy gazdag lány vagyok,

S tudom neked semmid nincs!

 

Engem odaígértek

Már egy gazdag nagy úrnak.

Holnap lesz az esküvő.

A jó idők már elmúltak!

Igaz nem szeretek mást,

Csak is téged egyedül!

De nem tudom, hogy mit tegyek!

Zavart érzek itt belül.

 

Sugárzott a szerelem

Tüze a lány lelkéből.

Majd ez a lány hirtelen

Lemászott az erkélyről.

- Mondd meg te most mit csinálsz?

Ebből könnyen baj lehet!

- Nemsokára leugrok!

Kapjál hát el engemet!

 

Szökjünk együtt messzire!

Hagyjuk el a kis falut!

- De mi lesz, ha lebukunk?

- Az már nem a mi bajunk!

Reggel veszik csak észre

Hogy én innen eltűntem!

De akkor már késő lesz!

Így is sokáig tűrtem!

 

Elfutott az ifjú pár.

Nem volt náluk semmi pénz.

Ott hagyták a kis falut

Az Angyalszemű, s a Vitéz.

Dühöngött a Gazdag Úr.

Tört, és zúzott galádul.

S kitagadták ezt a lányt

Örökre a családból.

 

De ezt a lány nem bánta.

Fehér lóra pattant fel.

A szegény ember mögé ült.

- Engem sosem adnak el!

Átkarolta hátulról

Gyöngéden a szerelmét.

A szegény ifjú boldog volt.

- Próbáljunk hát szerencsét!

 

(Budapest, 2021-02-19)


© Minden jog fenntartva.