Lányok a tetőn

Lányok a tetőn

 

Lányok harcoltak a tetőn.

Szépek voltak mind a ketten.

S én az ablakon át néztem,

Mivel ehhez támadt kedvem.

Pattogatott kukoricát

Ettem én és úgy szurkoltam.

Mind a két lány jó harcos volt,

És én őket így kukkoltam.

 

Az egyikük kék szemű volt,

S neki hosszabb volt a haja.

- Le akarlak győzni téged!

S nem volt neki más óhaja.

A másik egy félénk lány volt.

Nagyon szép, és nagyon gyönge.

Lábig érő szoknyába volt,

S ő volt tán a világ gyöngye.

 

Egymás haját kezdték tépni

Ott a fényben úszó tetőn.

Nem tudtam, hogy ki fog nyerni!

- Használni fogom az erőm!

Ezt mondta a kék szemű lány,

Majd a másik szemét nézte.

Hátrébb léptek mind a ketten,

És a társát elintézte.

 

Majdnem leesett a mélybe

Ez a hosszú szoknyás szépség.

Fél kézzel még kapaszkodott.

S csak annyit mondott, hogy: - Segítség!

Hirtelenül zuhant hátra.

S nem készült fel ilyesmire.

Sok emelet mélye várta,

S ezért gyorsan vert a szíve.

 

- Kérlek, ne hagyj lezuhanni!

Ez a szép lány így könyörgött.

A másik lány megsajnálta.

- Fölhúzlak, csak ne erőlködj!

Hálás volt a felhúzott lány.

- Mind a ketten élünk! Remek!

- Egy pasi sem érhet ennyit!

És különben mi a neved?

 

Ugye neked is a párod?

Úgy tűnik, hogy megcsalt minket!

Mi lenne, ha összefognánk?

Csináljuk ki a Ferinket!

- Engem úgy hívnak, hogy Virág!

- Engem pedig úgy hogy Eszter!

Menjünk innen! Minket figyel

Ott valaki nagy szemekkel!

 

(Budapest, 2020-11-26)


© Minden jog fenntartva.