Kétségbeesve

Kétségbeesve

 

Bár csak lenne erőterem!

Oda bújnék el örökre.

Páncélomul fogadnám és

Végre semmi nem gyötörne.

Kint tartana minden embert,

S minden egyes lézer golyót.

És hogyha rám céloznának,

Nem okoznának vérfolyót.

 

Bár csak lenne erőterem!

Egy erő tér, hol nincs térerő.

Magamra húznám a falat,

S így tán az életem élhető

Lenne. És a nagy magányban

Milyen jó volna egyedül!

Nem akarok barátokat,

Mikor a lelkem épp hegedül.

 

Bár csak lenne erőterem!

Engem senki nem bánthatna!

Felhúznám az erőteret,

S száműzném magam a bánatba.

Mindig Körülöttem lenne.

Nem engedne közel senkit.

Bár csak lenne erőterem!

Megérdemlek én is ennyit.

 

Bár csak lenne erőterem!

Valami fal, ami megvéd.

Mindenkitől félek és a

Boldogságom már csak emlék.

Amikor épp rám céloznak,

Egyből fölhúznám a pajzsot.

Lepattanna minden golyó.

És így megúsznám a harcot.

 

Bár csak lenne erőterem!

Valami csúcsszuper technika!

Ami távol tart mindenkit.

Hiba, hogy létezem, nagy hiba.

Bár csak lenne erőterem!

Ami mindig körbe zárna.

Hogyha jön egy okos tudós

Egyszer talán feltalálja.

 

Bár csak lenne erőterem!

Rettegek az emberektől.

Beteg vagyok. Nagyon beteg.

S kicsit feszült vagyok ettől.

Ki fog majd még belém rúgni?

S én magamat elrejthetem?

Bár csak lenne erőterem!

Bár csak lenne erőterem!

 

(Budapest, 2020-07-12)


© Minden jog fenntartva.