Kardforgató angyalok 5
Kardforgató angyalok 5
Az angyal átszúrta a démont,
És a hátán penge jött ki.
Megdöbbent a démon arca,
És már nem tudott elszökni.
Remegett a démon teste,
S meleg vér folyt rajta végig.
Bámulta az angyal arcát,
S látta, azt, hogy csöndben nézik.
Elgyengülve várt a démon,
S kieresztett néhány karmot.
Az angyal vetett egy keresztet,
Aztán kihúzta a kardot.
A démon elkezdett zuhanni,
És a teste csupa vér volt.
Beleesett ő a porba,
S csillagos volt fönt az égbolt.
Örök pihenésre vágyott,
Ez a szörnyű megbukott lény.
Leereszkedett az angyal,
S az árnyék ellen harcolt a fény.
Tiszta volt az angyal lelke,
És a fején glória volt.
Megvetette ő a démont.
Rá se nézett, s hozzá se szólt.
A démon könyörögni kezdett,
S követelte ő a halált.
Az angyal pedig irgalmas volt,
S gyorsan átszúrta a nyakát.
Jó tett volt, vagy kegyetlenség?
Ez nem lehet vita tárgya!
Aztán méregfog tűnt elő,
S fájt az angyalnak a lába.
Két éles fog belemélyedt,
S ezen röhögött a démon.
Aztán gyorsan kiszenvedett,
S volt ott mindenfele vérnyom.
Megbetegedett az angyal,
Aztán elkezdett ő gyónni.
S úgy érezte, hogy talán már
Soha nem fog meggyógyulni.
Kihúzta az éles kardot,
Aztán végzett önmagával.
Felvágta az ereit és
Játékot űzött a halállal.
Lefeküdt a démon mellé,
S nehézkesen vett levegőt.
Aztán végül mégis fölállt,
És a kardjába beledőlt
(Budapest, 2020-10-28)