Kardforgató angyalok 5

Kardforgató angyalok 5

 

Az angyal átszúrta a démont,

És a hátán penge jött ki.

Megdöbbent a démon arca,

És már nem tudott elszökni.

Remegett a démon teste,

S meleg vér folyt rajta végig.

Bámulta az angyal arcát,

S látta, azt, hogy csöndben nézik.

 

Elgyengülve várt a démon,

S kieresztett néhány karmot.

Az angyal vetett egy keresztet,

Aztán kihúzta a kardot.

A démon elkezdett zuhanni,

És a teste csupa vér volt.

Beleesett ő a porba,

S csillagos volt fönt az égbolt.

 

Örök pihenésre vágyott,

Ez a szörnyű megbukott lény.

Leereszkedett az angyal,

S az árnyék ellen harcolt a fény.

Tiszta volt az angyal lelke,

És a fején glória volt.

Megvetette ő a démont.

Rá se nézett, s hozzá se szólt.

 

A démon könyörögni kezdett,

S követelte ő a halált.

Az angyal pedig irgalmas volt,

S gyorsan átszúrta a nyakát.

Jó tett volt, vagy kegyetlenség?

Ez nem lehet vita tárgya!

Aztán méregfog tűnt elő,

S fájt az angyalnak a lába.

 

Két éles fog belemélyedt,

S ezen röhögött a démon.

Aztán gyorsan kiszenvedett,

S volt ott mindenfele vérnyom.

Megbetegedett az angyal,

Aztán elkezdett ő gyónni.

S úgy érezte, hogy talán már

Soha nem fog meggyógyulni.

 

Kihúzta az éles kardot,

Aztán végzett önmagával.

Felvágta az ereit és

Játékot űzött a halállal.

Lefeküdt a démon mellé,

S nehézkesen vett levegőt.

Aztán végül mégis fölállt,

És a kardjába beledőlt

 

(Budapest, 2020-10-28)


© Minden jog fenntartva.