Kardforgató angyalok

Kardforgató angyalok

 

Az angyal kardot rántott elő,

Aztán lopva körbenézett.

Sistergett a kard pengéje.

Forró volt és szinte égett.

Sötét volt a ház tetején,

És a démon előbukkant.

- Azzal akarsz rám támadni?

De az angyal meg se mukkant.

 

Ott fönt a hold világított,

És a csillagok is égtek.

Megtettek egy hosszú félkört,

S közben farkasszemet néztek.

A démonnak is volt fegyvere.

Amit ő is előhúzott.

Megkezdődött a kardcsata,

És közben lassú eső hullott.

 

A két penge összecsapott,

És az angyal hátrébb lépett.

A démon kardja árnyékból volt,

És az angyal kardja fénylett.

Mérges volt a démon és a

Levegőbe vágott egyet.

Villámlott egy nagyot az ég,

S dörgés járta át a mennyet.

 

Aztán felrepült a démon,

S úgy szállt, mint egy nagy denevér.

Utána repült az angyal,

S végig folyt a testén a vér.

Majd a csata folytatódott

Odafent a felhők alatt.

Az angyalszívben szeretet volt,

És a démonszívben harag.

 

Az angyal kezdte kiismerni

Ezt az erős ellenfelét.

Tett egy ügyes mozdulatot,

Aztán kiszúrta a szemét.

Megvakult a démon, és az

Angyal azt hitte, hogy győzött.

A démon kicsit közelebb ment,

Viszont szörnyű titkot őrzött.

 

Az angyal immár úgy gondolta,

Hogy a démon nem veszélyes.

- Azt hiszi, hogy nem látok így!

Hát ez bizony nevetséges!

Óvatlan az ellenfelem!

S nem érdekel az, hogy miért.

Közeledni kezdek aztán

Átszúrom az angyal szívét.

 

Megdöbbent az angyal mikor

Áthatolt rajta a penge.

S kapkodta a friss levegőt.

- Gyenge vagy te. Nagyon gyenge!

Kiesett a fénylő kard a

Kezéből és mélyre esett.

És a démon így ujjongott:

- Elveszem az életedet!

 

Az angyal teste át volt szúrva,

És az árnyék megfertőzte.

S már csak egy reménye maradt:

Mi lenne, ha elrejtőzne?

Szétáradt az ereiben

Valami rút, gonosz erő.

Sötét lénnyé változott át,

És csak hullt, és hullt az eső.

 

(Budapest. 2020-10-23)


© Minden jog fenntartva.