Hangszerek

Hangszerek

 

A lány kikosarazott.

Hiába is flörtöltem!

Nem jöttem én be neki,

S a szíve zárját föltörtem.

Utána már szeretett,

S így loptam el a szívét.

Én voltam a gitár és

Ő pedig a klarinét.

 

Nagyon szerettem a lányt,

És ő nem is sejtette.

Belement a cserébe,

S az én szívemet eltette.

Dobogott a kettő szív,

S két test volt az otthona.

Én voltam a hegedű.

Ő pedig a zongora.

 

Együtt csináltunk zenét.

A szívünk dobként dobogott.

Én voltam a frontember,

S nem voltunk mi robotok.

Ránéztem a múzsámra,

S kedves volt a mosolya.

Én voltam a cselló és

Ő pedig a fuvola.

 

Titokzokni volt rajta,

S titkolta, hogy, hogy néz ki.

És bár nagyon szerettem,

De nem tudtam ezt elnézni.

Kis időre elfordult,

Aztán hozzám menekült.

Te vagy itt a nagybőgő hangja,

Én pedig a kürt.

 

Neked magas hangod van!

Nekem pedig nagyon mély!

Én vagyok a hárfa, és

Te pedig a cintányér.

Lassan be is rekedek!

Ó te kedves Mónika!

Te vagy itt a xilofon,

S én a szájharmonika.

 

(Budapest, 2020-11-28)


© Minden jog fenntartva.