Félelmetes vihar

Félelmetes vihar

 

Nagy vihar volt Budapesten,

És az áram ingadozott.

Megvakult egy lány szeme és

Mint ahogy az inga mozog

Úgy járt a lány föl és alá.

Villámlott, meg dörgött az ég.

Hullt az eső Budapesten,

S szakadt a víz. - Eljött a vég!

A lány a falat tapogatta,

Mert nem akart neki menni.

S minden nagyon ijesztő volt,

Mivel nem volt vele senki.

Aztán vissza jött az áram,

És egy kicsit megkönnyebbült.

Eltelt háromnegyed óra,

És az idő gyorsan repült.

Majd valaki bekopogott,

S belépett egy magas pasas.

Levette a nagykabátot,

S feltette a fogasra azt.

Majd a kenyérkereső a

Féltett szerelmére nézett.

És a lány csak ennyit mondott:

- Nagyon vártalak már téged!

Fáradt volt a ház ura és

Nem volt kedve beszélgetni.

- Azt hiszem, hogy alszok egyet!

Korán kellett felébredni.

Lepihent és úgy feküdt a

Közös ágyon, mint egy halott.

Számolta a bárányokat,

S néhány perc múlva már aludt.

A lány megint egyedül volt.

Bekapcsolta hát a tévét.

De mivel az adás elment

Felébresztette a férjét.

Morgott mély hangon a férfi,

Aztán egyből visszaaludt.

- Egész nap a gyárban voltam.

Nincsen erőm! Ne haragudj!

Reggel aztán ott feküdt a

Lány a magas férfi mellett.

Össze volt a haja gyűrve,

S volt már tévé, meg internet.

 

(Budapest, 2021-01-07)


© Minden jog fenntartva.