Elragadtatás

Elragadtatás

 

Eltűnt az a gitárművész,

Aki itt a téren játszott.

Nem maradt belőle semmi!

Nézz csak oda! Nincs itt! Látod?

Régen mindig pénzt gyűjtött,

És volt apró a gitártokban.

Tehetséges volt az ürge!

És most egy kis hiányom van.

 

Szerettem a muzsikáját.

Vajon miért dönthetett így?

Hova ment, és mit csinál most?

Olyan sokszor voltam irigy,

Látva ezt a talentumot.

Jó lenne, ha visszajönne!

Olyan egyhangú a tér és

Senkinek sincs tiszta könnye.

 

Köddé vált a gitárművész,

Úgy ahogy a szürkeszamár.

S olyan fiatal volt szegény!

Nem vihette el a halál!

Egyáltalán ki volt ő?

És mi volt az ő teljes neve?

Bánom már, hogy nem akartam

Összebarátkozni vele!

 

Mindig pengette a húrt és

Mindig énekelt a téren.

Néha maga alatt volt és

Néha ugrált örömében.

Titokzatos ember volt és

Oly sok szava szíven ütött.

Viszont kicsit le volt fogyva!

Nem álltak a háta mögött.

 

Hova mentél kedves művész?

Mért vonod meg tőlünk a jót?

Hogyha pedig nem tévedek

Ez a zene minekünk szólt!

Játsszad le még utoljára

Azt a mennyből jövő zenét!

Énekelj az Istenről és

Hirdesd még a végső reményt!

 

Prédikálj úgy ahogy szoktál!

Nem szavakkal, hanem dallal!

Talán van még esély arra,

Hogy leszámoljak a haraggal!

Te már végleg elmentél és

Én meg végleg itt maradtam.

Láttam azt, hogy éheztél de

Túl sok aprót sose adtam!

 

(Budapest, 2020-06-15)


© Minden jog fenntartva.