Éhezés

Éhezés

 

Volt egyszer egy éhes róka,

Aki tyúkot akart enni.

Közel ment az egyik házhoz.

Kell itt valaminek lenni!

Átsurrant a kerítésen

És a tyúkól felé tartott.

Aludtak az emberek és

Nem is tudták, kint mi zajlott.

 

Félt nagyon az emberektől

Ez a róka, de csak osont.

Kapott már az élettől egy

Csomó éhezést, meg pofont.

Rásütött a holdfény fentről,

És a csillagok is égtek.

Éhezett a vörös róka,

És a hangos tyúkok féltek.

 

Hatalmas nagy lármát csaptak,

S felriasztották az embert.

Megfogta az egyik tyúkot.

Jó lenne most gyorsan egy terv!

Puskás ember lépett ki az

Ajtón aztán célba vette.

Megfordult a róka aztán

Köddé vált ő elsietve.

 

Elnyelte a sötétség de

Így is majdnem eltalálták.

Milyen kár, hogy az emberek

A puskacsövet feltalálták!

Az ember egyet káromkodott,

Aztán visszament aludni.

Veszélyes volt már az udvar,

De időben sikerült kijutni.

 

Megette a lopott tyúkot,

És egy nagy lakomát csapott.

Pont az éjjel közepe volt,

S hordta a szél a vérszagot.

De még éhes volt a róka,

Ezért aztán várt egy percet.

A tyúkok elálmosodtak és

Végre hajthatta a tervet.

 

Zörögtek a fák ágai,

És a róka úgy szorongott!

Mégis követte a hasát,

S úgy ment ő akár a bolondok.

Megfogta az egyik tyúkot,

Mire fel ébredt a többi.

Hatalmas nagy lármát csaptak,

S vaskos léptek kezdtek jönni.

 

Megint kinyílott az ajtó,

És az ember lőtt egy nagyot.

Egyből elpusztult a róka,

Mivelhogy egy golyót kapott.

- Többé nem eszel már tyúkot!

Hiba volt énnálam kajálnod!

Holnap levágok egy tyúkot,

S megünneplem a halálod!

 

(Budapest, 2020-06-27)


© Minden jog fenntartva.