Egyedül a megállóban

Egyedül a megállóban

 

A megállóban várom a buszt.

De az csak nem akar jönni!

Azt hittem, hogy elkések és

Nem volt időm elköszönni.

Egyedül a megállóban

Várok hosszú perceken át.

Hideg tél van, és emiatt

Van rajtam egy vékony kabát.

 

A megállóban várom a buszt.

És a hópelyhek csak hullnak.

Meddig kell a buszra várni?

- "A járatok most nem indulnak!

Mivel rossz az időjárás!"

És én kicsit mérges vagyok.

Túl messze a végállomás!

Sose érek oda gyalog!

 

A megállóban várom a buszt.

S értelmetlen, amit teszek.

Jó lenne már azt hallani,

Hogy az idő elérkezett.

Hogy fogok így hazajutni?

Hogyha nem indul a járat?

Vacogok a megállóban,

S közben majd megöl a bánat.

 

A megállóban várom a buszt.

Talán mégis erre jön egy

Sofőr, aki nem fél csúszni.

Aki tapasztalt, és öreg.

Én csak reménykedve várok.

Hátha változnak a dolgok!

Föl le mászkálok a hóban,

S kicsit sem vagyok én boldog.

 

A megállóban várom a buszt.

Egyedül, és társak nélkül.

Nincsen kivel beszélgetni!

S ott fent az ég, csak nem szépül.

Bemondja a bemondó, hogy

"Sajnos nem indul a járat!

S mire jön a következő

Hosszú órákig is várhat!"

 

A megállóban várom a buszt.

S már-már feladom a dolgot.

Kegyetlen fagy ostromol és

Én csak vékony ruhát hordok.

Messze van a végállomás,

S messze van az égi haza.

Egyszer eljön értem a busz,

S én leszek a tél utasa!

 

(Budapest, 2020-07-13)


© Minden jog fenntartva.