Egy felhőkarcoló tetején

Egy felhőkarcoló tetején

 

New York utcáin, ha megyek

Hatalmas nagy épületek

Vesznek körbe. És ez tetszik!

Minden olyan nagyon meghitt!

Bemegyek egy lépcsőházba.

Minden be van kamerázva.

 

A lift ajtó becsukódik,

S néhány másodperc elmúlik.

Aztán megérkezek végre

A nagy épület tetejére.

Nincsen nekem tériszonyom!

De a korlátot megfogom!

 

Az épületnek itt a széle!

S lebámulok én a mélybe.

A nagy testvér meg engem figyel.

És bár erre nincs semmi jel!

Van itt kamera fent négy-öt!

S büszke lehet az a mérnök

 

Aki ezt felépítette!

S New Yorkot megszépítette.

Innen föntről minden komor.

És a távolban egy szobor

A szabadságot hirdeti, és

A kettő szemem pont arra néz.

 

Fönt a felhők között vagyok.

S a felhőkarcolók oly nagyok!

Az egész város belátható!

S itt New Yorkban sok a lakó.

Néhány hajléktalan szuszog.

S kocsik, emberek, meg buszok

 

Suhannak el most odalent.

Ott lent zaj van, s nagy fent a csend.

Ez a magaslat itt jó hisz

Látható a Central Park is!

Minden egyéb dolog várhat!

Tetszik ez a madártávlat!

 

Aztán ott hagyom a tetőt.

Komor vagyok én és letört.

Fölhívom az egyik liftet,

S lemegyek egy csomó szintet.

Elhagyom a lépcsőházat,

S ott hagyom a kamerákat.

 

(Budapest, 2020-06-15)


© Minden jog fenntartva.