Búvárbaleset

Búvárbaleset

 

Megy a víz alatt a búvár,

S fogytán van a levegője.

Bámulja a tenger alját,

S csíkos halak veszik körbe.

Milyen gyönyörű a világ!

Gondolja majd útnak indul.

Jobb lesz, hogyha felmegyek én,

Mert hogyha nem lehet itt full-

 

adok meg a tenger alján.

S elindul a felszín fele.

Fogytán van az oxigén és

Kicsit fájni kezd a feje.

De ekkor a baj megesik.

Elkezd szökni a levegő.

Haláltusát vív a búvár.

Vészesen fogyni kezd az idő.

 

Vajon túl fogom ezt élni?

Erre gondol s közben úszik.

Talán elérem a felszínt,

És a lelkem nem csalódik.

Elkezd fulladni a búvár,

De csak megy és megy felfele

Elsötétül körülötte minden

S közben fáj a feje.

 

Aztán feladja a harcot.

Nincs már neki több ereje.

Jó lenne még tovább úszni,

De veszélyben van az élete.

Föntről jön egy másik búvár.

Majd a testet megemeli.

- Végre megtaláltam Zoltánt!

Remélem ezt kiheveri!

 

A megmentő csak erőlködik,

De végül is sikert ér el.

Kihúzza a Zoltán testét,

S gyorsan pulzust mér az érrel.

Ott aztán a hajó szélén

Újraéleszti a társát.

Vizet köhög fel a Zoltán,

És a matrózok ezt látják.

 

Néhány héttel később aztán

Újra összeszedi magát.

Szembeszáll a félelmével,

S felveszi a búvárruhát.

Kiugrik a hajóból majd

Elindul a halak után.

Nem értem én azt az embert,

Aki vízbe menni utál.

 

(Budapest, 2020-07-26)


© Minden jog fenntartva.