Behódolás

Behódolás

 

Havas csúcsok. Magas hegyek.

Fagyott folyók, s ivóhelyek.

Fenyőfák, és kis tobozok.

S mindenfele állatnyomok.

Erdei út. Titkos ösvény.

S mint egy jól megfestett festmény

 

Olyan minden! S én csak nézem.

Halkan lépek. És már érzem.

Ropog a hó. Elsüllyedek.

Ver a szívem, és lüktetek.

Szép ez a táj. Sok a farkas.

Verő szívem kérlek hallgass!

 

Mindjárt meghallanak! Jönnek!

Befalnak, és tova tűnnek.

Ki tudja, hogy hányan vannak?

Vicsorognak, és harapnak.

Jön a falka. Vonyít. Beszél.

És a szagom viszi a szél.

 

Előbújnak. Látom őket!

Többen vannak. Én rám törnek.

Körbe vettek. Közelednek.

Leterítenek. Megesznek.

Futnom kéne! Áll a lábam.

Gyorsan futnak. Állruhában.

 

Fehér szőrük el-el tűnik.

Esik a hó. s fel se tűnik.

A falkájukkal körbevettek.

S nem tudom, hogy merre menjek?

Nincsen remény. Nincsen kiút.

Mély a csizmám. Havas az út.

 

Rám bámulnak. Kinevetnek.

Hogyha szöknék kicseleznek.

Rám ugranak. Megragadnak.

Védem magam. Odakapnak.

Kiszabadulok, és végül

Futok, de a fejem szédül.

 

Követnek, és vonyítanak.

Ismét körbe szorítanak.

Én meg üvöltök egy nagyot:

"Most már farkas király vagyok!"

Ők meg erre megtorpannak.

Meghajolnak. S befogadnak.

 

Behódol az alfa hím is.

Ez a rémuralom mily friss!

Csönd honol a kis erdőben.

S több csontomat is eltörtem.

Lóg rajtam egy cafat ruha.

S én vagyok az erdő ura.

 

(Budapest, 2020-06-01)


© Minden jog fenntartva.