Az ifjú kardforgatók

Az ifjú kardforgatók

 

Két fiatal kardot fogott,

Aztán farkasszemet néztek.

A fiú támadt előszőr, és

Szólt a nőnek: - Elintézlek!

A lány meg persze hárította

Azonnal az éles kardot.

- Tegnap igaz te győztél,

De ma már én leszek a bajnok!

 

Megtettek egy félkört, aztán

Folytatták a gyakorlatot.

- Ne feledd el! Nincs kegyelem!

Most az ellenséged vagyok!

Elmosolyodott a fiú,

Aztán rátámadt a csajra.

És bár elhajolt a lány, de

Megkarcolódott az arca.

 

A ház tetején két fiatal

Vívott kimerítő csatát.

Most a lány támadt a srácra,

S lökdöste a szél a haját.

Összeütköztek a pengék,

És csak csattogtak a fémek.

S alig világítottak

A homályban a lámpafények.

 

Odalent egy parkoló volt.

Odafent meg fénylett a Hold.

A lány csinált egy hátra szaltót,

De a fiú semmit se szólt.

Nagyon szép volt ez a lány,

És mindemellett roppant ügyes.

Hosszan kígyóztak az autók.

Csak a járda volt lent üres.

 

Itt-ott ablakfények égtek,

S titokzatos volt a város.

S a szennyezett levegőtől

Minden büdös volt, és káros.

Futó macska menekült a

Csatazajtól megriadva.

Aztán kiesett a kard a

Fiú kezéből, s feladta.

 

(Budapest, 2021-04-12)


© Minden jog fenntartva.