A sziget és a tenger

A sziget és a tenger

 

Kicsi sziget az én lelkem,

Amit sűrű homok lep el.

Tele vagyok pálmafákkal,

S itt az ember békére lel.

Kéken ragyog Körülöttem

A tengervíz, és fönt az ég is.

Borzasztó hely az én lelkem!

Veszélyes itt, na de mégis

 

Miért? Hiszen szép ez a táj!

Lehet napozni, meg enni!

Viszont szigorúan tilos

Ebbe a szép vízbe menni!

Cápák vannak bent a vízben.

Láthatatlan, gyilkos halak.

Némelyik a parton vár és

Néha szörfdeszkába harap.

 

Nem tudják az emberek, hogy

Tiltott dolog itt az úszás.

S benne van a pakliban, hogy

Fürdeni itt nem jó húzás.

Jóllehet, hogy hideg a víz,

S le hűsít, meg jól is esik.

Viszont sajnos az a helyzet,

Hogy az emberhúst itt eszik.

 

Eltűnnek az emberek és

Soha nem kerülnek elő.

Tilos itt a vízbe menni!

Mert ez a hal emberevő!

Ez a víz egy nagy temető!

Pedig édenkertnek látszik!

Gyorsan úszál ki a partra!

Uszony úszik, és már látszik.

 

Maradj inkább kint a parton!

S vedd elő a napernyődet!

Csak a sziget biztonságos!

Ne kövesd a nagymenőket!

Ez a sziget én vagyok és

Ez a tengervíz a világ.

Te pedig a vendégem vagy!

Nehogy elkövesd a hibát!

 

Itt gyártom a verseimet,

Ezen a szép álomhelyen.

S figyelmeztetem a népet,

Bent a vízben bárhol legyen!

Sajnos nem Vegák a cápák!

Jöjjetek hát ki a partra!

Én vagyok a biztonság és

Meghalni itt ki akarna?

 

(Budapest, 2020-06-12)


© Minden jog fenntartva.