A reménytelen lépcső

A reménytelen lépcső

 

Mentem felfele a lépcsőn,

És még nem láttam a végét.

Odalentről indultam,

És bámultam egy felhő szélét.

Szürke volt az égig érő

Lépcső, amin felrohantam.

Nem volt korlát. Veszélyes volt.

De ezt a tényt elfogadtam.

 

Volt egy kevés tériszonyom,

Amikor a mélybe néztem.

Viszont kíváncsi is voltam.

Mi várhat rám fönt az égben?

Kőből volt a szűk kis lépcső,

És én mentem egyre feljebb.

Néha megálltam pihenni.

Mégse adtam fel a tervet.

 

Vajon ezt a hosszú lépcsőt

Milyen céllal építették?

Nagyon durva kőből épült.

Mégis várt engem a szent ég!

Mindjárt elérem a felhőt!

Nincs távolság köztem, s közte!

S vigyáznom kell! Ha leesek

Kiskanállal szednek össze!

 

Ki voltam már merülve, de

Mégis kapkodtam a lábam.

Kíváncsian néztem fel és

Egyszer aztán meg is álltam.

Ott lehet a lépcső vége!

Ez a szakasz már a végső!

Már csak kicsit kell haladni!

S mindjárt véget ér a lépcső!

 

Mentem felfele a lépcsőn,

De a felhő ekkor eltűnt.

Én képzeltem talán oda!

És a reménységem megszűnt.

A lépcsősor meg haladt tovább,

De én inkább megakadtam.

Mehetnék a végtelenig!

Ezt gondoltam, és feladtam.

 

(Budapest, 2020-06-16)


© Minden jog fenntartva.