A pincében

A pincében

 

Mindenfele nácik vannak.

S én egy pince mélyén lakok.

Sötét van a pincében és

Már a szemeim is vakok.

Idegenek fogadtak be,

S itt élek már jó ideje.

S megfogadom a tanácsot:

- Zsidó! Innen ki ne gyere!

 

Jó ideje nem láttam már

Se a napot, se a holdat.

S remélem, hogy majd a nácik

Előbb-utóbb meglakolnak!

Itt élek a sötétségben,

S mintha nem is lennék ember,

Úgy bánnak a nácik velem.

Pedig nincsen nálam fegyver!

 

Egyszer talán deportálnak!

De addig is itt bujkálok.

Barátom a sötétség és

Megszoktam már, hogy nem látok.

Napi egyszer kapok enni

Egy kis kenyér maradékot.

Rendes ez a német család!

S odakint a rohadékok

 

Lágerekbe küldik el a

Sok ártatlan zsidó testvért.

Én meg semmit nem tehetek!

Nem hagyhatom el a pincét!

Mi lesz, hogyha rám találnak?

Talán egyből agyon lőnek?

Ezek bizony szörnyetegek!

Ezek civileket ölnek!

 

Én csak bámulom a falat.

- Kedves zsidó! Legyél okos!

Tudom nem egy szálloda ez,

És a levegő is poros!

Hoztam neked hideg vizet!

- Maga nagyon rendes német!

- Magára zárom az ajtót!

Óvóhely ez! Nem kell félned!

 

A sötétben ül egy zsidó,

És valahol bomba robban.

Ő itt csak egy idegen, és

Tudja jól, hogy nem otthon van!

Lassan már-már megbolondul.

És csak bámulja a falat.

Meddig fog még itt bujkálni

Ez alatt a földszint alatt?

 

(Budapest, 2020-08-27)


© Minden jog fenntartva.