A nagymenő

A nagymenő

 

Volt egyszer egy nagymenő.

Sötét volt a ruhája.

Zselés haja volt neki,

S az embereket utálta.

Napszemüveget viselt,

És csak szívta a cigit.

Kötekedő alak volt,

Aki mindig hazudik.

 

Szerette a rockzenét

Bömböltetni mindenhol.

Nagyon menő alak volt,

S látszott rajta nincsen jól!

Gyűlölte a világot.

Minden ellen lázadott.

Kigyúrt teste volt neki,

És a lelke fájhatott.

 

Motorozott minden nap,

S volt neki egy bandája.

Ő volt ott az alfa tag,

S látszott rajta nem gyáva.

Imádta az alkoholt,

S élvezte az életet.

Csak magában bízott ő,

S bármit el is érhetett.

 

Csodálták a haverok.

Milyen menő ez a srác!

Az egyetemet ott hagyta.

S kocsmázott mert volt ott darts.

A tanulás az nem menő!

Ezt gondolta magában.

S buli volt az élete,

Ebben a nagy bandában.

 

De, amikor este lett,

Sokat sírt ő titokban.

Lekerült az álarca,

S nem járt többet tilosban.

Nem látták a haverok,

S senki nem ismerte őt.

Bús, érzékeny lelke volt.

S játszotta a nagymenőt.

 

(Budapest, 2020-07-28)


© Minden jog fenntartva.