A mentőkabin

A mentőkabin

 

Mentőkabin szállt az űrben,

S sok törmelék vette körbe.

Fölrobbant az űrhajó, és

Ő volt a nap túlélője.

Kicsi volt a mentőkabin,

És egy ifjú nő várt benne.

Talán megmenti valaki!

Kínos volt a kabin csendje.

 

Órák óta szállt az űrben.

Szétrobbant az anyahajó.

S kibámult az üvegen

Egy gyönyörű, és szép földlakó.

Működött a létfenntartás.

Még se jött el érte senki!

Ki lesz az a lovag aki

Végül majd a lányt megmenti?

 

Segélykérést küldött a lány

Minden egyes frekvencián.

S mivel minden társa meghalt

Durván sokkot kapott a lány.

Elkezdett a kabin hűlni,

És az űrben úgy lebegett.

Halálra volt ítélve a lány

És szánta a meleget.

 

Dideregve bámult ki a

Mentőkabin üvegburkán.

Barna volt a lány haja, és

Vacogott, mert hideg volt már.

Lehunyta a két szemét,

És felkészült a legrosszabbra.

Halálra volt ítélve,

S a kabint el már nem hagyhatta.

 

Aztán egy lágy vonósugár

Befogta a mentőkabint.

Eszméletlen volt már a lány.

Sok időt tölthetett odakint.

A lány egy csészealjon ébredt,

S idegenek vették körbe.

- Ne félj kedves földlakó!

Most vissza szállítunk a Földre!

 

(Budapest, 2021-03-06)


© Minden jog fenntartva.