A lány aki kérette magát

A lány, aki kérette magát

 

A lány a naplementét nézte.

A fiú pedig nézte a lányt.

Vörös volt a horizont és

Mindkét huszonéves csak állt.

Hosszú volt a lány haja,

És meglengette azt a szellő.

A fiú a lányra nézett.

És most csendes volt az erdő.

 

A lány a gyepen hanyatt feküdt.

És a csillagokat nézte.

A jobb kezét kinyújtotta,

S messze volt a csillag fénye.

Lefeküdt a fiú is, és

Bámulta a fényes pontot.

Együtt vettek levegőt és

Szél zörgette meg a lombot.

 

A lány egy sötét fa alá ment,

És a fiú követte őt.

A fiú meg volt babonázva.

Úgy, mint akit Ámor lelőtt.

A fiú a lányra nézett,

De ő ezt nem viszonozta.

Aztán kicsit zavarba jött,

És a fiút felpofozta.

 

Aztán a lány tüzet gyújtott,

S így kezdtek el melegedni.

A lány a fiú arcát nézte.

S hajlandó volt vele lenni.

Majd a fiú félrenézett,

És a tűzre ágat dobott.

S felfedte az érzelmeit:

- Mindig csupán rád gondolok!

 

(Budapest, 2020-11-21)


© Minden jog fenntartva.