A lány a hárfát pengette

A lány a hárfát pengette

 

A lány a hárfát pengette,

S fölvágyott a mennyekbe.

Hosszú haja volt neki.

S néztem ahogy pengeti.

Fiatal volt ez a lány,

S ott álltam az oldalán.

 

A ruhája fehér volt,

S belőle a remény szólt.

A lány a hárfát pengette.

Megkértem, és megtette.

Hallgattam a muzsikát.

Meg ezt a lányt, Fruzsinát.

 

Nagyon szép volt a haja,

S csodálatos a dala.

A lány a hárfát pengette,

S ott álltam én mellette.

Sírtam én, és ő is sírt.

De még játszott amíg bírt.

 

Huszonéves volt a lány,

S akár csak a porcelán,

Ő is darabokra tört.

S a szemével szinte ölt.

Nem volt neki hibája.

S szép volt ő, de hiába!

 

Senki nem fedezte fel.

- Csak valaki venne el!

Magányos volt egyedül,

Viszont szép volt legbelül.

A lány a hárfát pengette,

S ott maradtam mellette.

 

Kettő év volt közöttünk,

S mind a ketten örültünk.

Ő még egyetemre járt,

S megszerettem ezt a lányt.

Hozzá értem szép lassan,

Csak azért, hogy meghassam.

 

Szólt a hárfa szelíden,

S pengette a gyöngébb nem.

Lány pengette meg a húrt.

(Aki zenélni tanult.)

Fiatal volt nagyon még,

S mind e mellett nagyon szép.

 

(Budapest, 2020-11-12)


© Minden jog fenntartva.