A kezdetek

A kezdetek

 

Fürtöt tűrt a füle mögé,

Aztán én rám nézett a lány.

Sötét barna haja volt és

Férjhez akart menni talán.

Világoskék volt a szeme,

És a tincsei csak lógtak.

Nem festette be a haját.

A színek igaziak voltak.

 

Minden olyan természetes

Volt ezen az ifjú lányon.

Nem volt mű a szempillája,

S ő volt az én legszebb álmom.

Hosszú, fehér szoknyát hordott.

Tiszta volt, és nagyon kedves.

Locsogott és fecsegett és

Sokat beszélt. Nem volt csendes.

 

Nem volt neki senkije se,

És ez engem nagyon bántott.

Ezért megkérdeztem tőle:

- Mondd csak lehetnék a párod?

Nagyon sovány volt a lány és

Mind emellett nagyon vidám.

S kicsit felvidított engem:

- Rendben legyél te a bikám!

 

(Budapest, 2021-02-11)


© Minden jog fenntartva.