A katonanő

A katonanő

 

Gyönyörű szép katona nő

Sétált épp a kabin fele.

Volt nála egy kézigránát.

S ez volt az ő fő fegyvere.

Lézerpisztoly is volt nála,

Ami ott volt az oldalán.

S elment kicsit lepihenni

A fárasztó szolgálat után.

 

Tizedes volt ez a nő, és

Ott lakott az űrbázison.

És bár nagyon vonzó nő volt!

Senkihez se fűzte viszony.

Valami a szellőzőből

Figyelte őt, és követte.

A megfelelő pillanatra

Várt, és ott mozgott felette.

 

Ment a nő a kabin fele,

És ott fent egy rém követte.

Aztán felnézett a nő

S a lézerpisztolyt kézbe vette.

Volt egy női megérzése.

De a plafon elcsendesült.

Eltette hát a fegyverét,

Ami nem rég előkerült.

 

Újra megindult a fantom,

S ott járt ő a nő nyomában.

- Azt hiszem, hogy képzelődöm!

Nincsen semmi a homályban!

Jobb lesz, hogyha lepihenek!

Biztos kialvatlan vagyok!

Ment a nő a folyosón, és

Aztán végül elhallgatott.

 

Borzasztó rém volt fölötte

Ami meg akarta ölni.

Nagyon szép volt ez a nő,

És áradt belőle a kölni.

Beütött egy hosszú kódot,

Aztán kinyílott az ajtó.

S belépett a kabinjába.

Fáradt ember volt, és gyarló.

 

Lezuhant a plafonról

A fémrács, és a szörny leesett.

S azzal nézett farkasszemet

Akit mind idáig lesett.

Libabőrös lett a nő, és

Ekkor kezdődött a horror.

- Muszáj türelmesnek lennem,

Mint mikor egy nagyi horgol!

 

A tizedes katona nő

Harci pózba helyezkedett.

Nem volt neki sok ideje,

De még a szörny nem ette meg.

- Mentsétek meg a tizedest!

Kiabált egy ismerős hang.

Megfordult a szörnyű rémség,

Aztán jött a bing, és a bang.

 

Aztán ez a szörnyű rémség

Felrepült a szellőzőbe.

S szerencsére úgy vált köddé,

Hogy még nem tett kárt a nőbe'.

Odasietett az osztag.

- Hősies volt, amit tettek!

És a bájos katona nő

Előtt sorban tisztelegtek.

 

(Budapest, 2021-03-13)


© Minden jog fenntartva.