A házikedvenc

A házikedvenc

 

A macska elhagyta a házat,

És elkezdődött a vadászat.

Ott fent csillagfények égtek.

S az egerek itt vígan éltek.

Éhes volt a cica nagyon.

S kijött lábából a karom.

 

Fölmászott a kerti fára,

Mivel volt fent egy madárka.

Lassan osont néma csendben.

- Madarat már régen ettem!

De a madár észrevette,

S csipogott. A vészre tette.

 

Elrepült a friss vacsora.

- Enni fogok most vagy soha!

Sötét volt a kis udvaron.

- Nagyon éhes vagyok! Nagyon!

A macska lemászott a fáról,

De nem mondott le a kajáról.

 

Átsuhant a szomszéd kertbe,

Mivel volt neki bé terve.

Épp átfért a kerítésen.

- Az egereket elintézem!

De ott meg egy kutya lakott,

Aki hangosan ugatott.

 

Homály volt a kis faluban.

S elkapta a macskát? Ugyan!

Ment a macska ki a résen.

S átnézett a kerítésen,

Ez a védelmező véreb.

S megmaradt a kilenc élet.

 

Ment a sötét színű macska,

S felfigyelt egy hőn várt hangra.

Cincogtak a járda mellett,

És a hang forrása meglett.

Szürke kisegeret látott,

S gyorsan meg is vacsorázott.

 

Tele volt a macska hasa,

De még nem indult el haza.

Világított ott fönt a hold,

És a macska nyávogva szólt.

Feketék voltak a virágok,

És feltűntek a huligánok.

 

Nagy zajt csaptak ahogy jöttek.

- Haza megyek! Ez jó ötlet!

Majd a macska előkerült,

S nyávogott az ajtó előtt.

A gazdája meg beengedte,

S kicsit meg is szeretgette.

 

Ment a macska lepihenni.

Nem kért se inni, se enni,

Egy kéz meg elhúzta a függönyt,

Aztán csönd lett, baljós nagy csönd.

- Véget ért a buli! Látod?

Elmentek a huligánok.

 

A ház ura egy sört kinyitott,

Aztán végül beleivott.

Biztonságba volt a macska,

S kilógott az egyik mancsa.

Dorombolt a kis fekhelyen.

- Te vagy az én kincsem nekem!

 

(Budapest, 2020-06-16)


© Minden jog fenntartva.