A halhatatlanok csatája

A halhatatlanok csatája

 

Kettő kardforgató mester

Összecsapott fönt a hegyen.

Méghozzá egy különösen

Veszélyes és havas helyen.

csattogott a kettő fémkard,

És a kettő halhatatlan

Ott harcolt a hegy tetején.

S egyik se volt alkalmatlan.

 

- Olyan kevesen maradtunk!

Nekünk össze kéne fogni!

Nem várhatunk túl sokáig,

Mert így elfogunk majd fogyni!

Minden társunkat ellepte

Egy messzi sötét dimenzió.

S ez a dolog itt legbelül

Fáj akár egy injekció.

 

Izzasztóan nehéz volt a

Kettő kardot lendíteni.

S elkezdte a másik harcos

Őt a társát meginteni.

- Én leszek a föld királya!

És aki az utamba áll

Azt a sötétségbe küldöm!

Én vagyok az örök király!

 

Tudom jól az én fajtámról,

Hogy ezt soha nem engednék!

Ezért zártam el őket de

Teneked se lesz szerencséd!

- Szóval ez a te műved! De

Tényleg jobb lesz így a világ?

Amit rólad hallottam az

Tényleg igaz. Sok a hibád!

 

Ne bántsuk a halandókat!

Add ide a sötét kulcsot!

Szabadítsuk ki azokat

Akik tiltották a dolgot!

Állt a kettő kardforgató,

S az egyiket a düh vezette,

Míg a másikat a jóság.

- Add a kardod a kezembe!

 

- Soha, soha nem adom át!

Kiáltott a gonosz mester.

Újabb összecsapás indult.

Ezzel sebezlek meg, ezzel!

Véres csata folyt a hegyen,

S egymást ütötték hiába.

Elhajolt az egyik s bizony

Volt egy hatalmas hibája.

 

Aztán felugrott a másik.

Szaltózott a levegőben.

S megrúgta a társa hasát,

Aki nem volt jóerőben.

Ő meg nagyot suhintott és

Gyorsan összeszedte magát.

- Mit képzelsz te idióta?

- Méltó ellenfél vagy. Nahát!

 

Farkasszemet néztek és a

Szél csak fújt a magas hegyen.

Mély szakadék volt mellettük.

Olyan mély volt, mint egy verem!

lihegtek a fáradságtól,

És csak nézték egymást hosszan.

- Dobjuk el a kardjainkat!

Az öklök ideje az most van!

 

A két fegyver a hóban landolt.

- Legyen akkor hát így! Legyen!

Futni kezdtek egymás felé,

Aztán birkóztak a hegyen.

- Ezt akarod? Hangzott el a

Vesztestől a gonosz kérdés.

Aztán ledobta a kulcsot,

S eltörte a földet érés.

 

- Mégis, hogy tehettél ilyet?

Mondta könnyezve a másik.

Aztán tovább verekedtek.

- Jó erőben vagy az látszik!

Fojtogatták egymást és a

Csata perceken át tartott.

- Nem tudlak már elzárni, de

Úgy is győzni fogok. Hallod?

 

Aztán mélybe vettetett a

Sötét szívű kardforgató.

- Hogyha meggondolnád magad

Kedves társam az volna jó!

Felvette a kettő kardot,

Aztán lesétált, de miért?

- Bizonyára nem haltál meg!

Találkozni fogunk mi még!

 

(Budapest, 2020-06-16)


© Minden jog fenntartva.