A halál folyosója

A halál folyosója

 

Volt egy hosszú folyosó

Az űrhajón mit páran védtek.

Nem lehetett megkerülni,

És már csupán hárman éltek.

Az ellenség meg túlerőben

Volt és így zajlott a csata.

Jó néhányan összeestek,

S szállt a lézercsíkok zaja.

 

- Meg kell védenünk a hangárt!

Hangzott el a tömör parancs.

Súlyos volt az összes fegyver,

Akár csak egy tonna narancs.

"Gyémánt" volt az osztag neve,

Mivel keményfiúkból állt.

Lövöldözött mindkét oldal.

S nem becsülték meg még a kárt.

 

- Ez a halál folyosója!

Így kiáltott fel az egyik.

- Vissza kéne fordulnunk mert

Nem lőttem még le semennyit!

- Csakis erre juthatnak ki!

- Koncentrálj! Ez öreg hiba!

S a lézerpisztolyokból közben

Kifogyott az energia.

 

- Áttörik a védelmünket!

- Nyugodjon meg kedves hadnagy!

Soha-soha nem felejtik el

Amit ma tőlünk kapnak!

Zárjuk be a páncélkaput!

Ennyit mondott a parancsnok.

Az ajtó lassan bezárult.

(Lezárva így ezt a kalandot.)

 

- Hátráljunk meg még mielőtt

Átjutnak a páncélkapun!

Mindkét osztag elszánt volt,

És volt egy kapcsoló a falon.

- Nyertünk most egy kevés időt!

Valakinek van ötlete?

Jönnek már a "Gyilkos cápák"!

Ez az ellenségünk neve.

 

- Gyémánt osztag indulhatunk!

A hátunk mögött van egy raktár!

Megtöltjük a fegyvereket!

- Végre egy kis reményt adtál!

(Talpig föl lett fegyverkezve

Mind a három katonatiszt.)

Gépfegyverrel, kopasz fejjel,

S a lelkük fehér volt, mint a liszt.

 

- Jól van! Nyissuk ki a kaput!

Most már van egy kis esélyünk!

(A gyilkos cápák átrohantak.)

- Harcoljunk és ne beszéljünk!

Újra lövöldözés hangja

Töltötte be a folyosót.

Nem pihent a gépfegyver,

S csak adta egyre a sok golyót.

 

Lyukas lett a hajó fala,

És erre a gyilkos cápák

Lehasaltak, nehogy őket

Ilyen csúnyán eltalálják!

Aztán megadták magukat.

És a Gyémánt Osztag győzött.

És a veszteseket látva

A három szempár elidőzött.

 

De ekkor az energia

Ingadozni kezdett kicsit.

- Nagyon sokszor eltaláltad!

- Akkor megejtek egy bocsit.

(Kikerült a főparancsnok

Kezéből a gépfegyvere.)

- Kihasználtad a sötétet!

Te Gyilkos Cápa! Ó a fene!

 

- Most már ti vagytok a foglyok!

Mosolyodott el az alak.

- Mégis ugyan mit számít ez?

Lyukacsosak már a falak!

Mindannyian itt pusztulunk!

Tönkre ment a létfenntartás!

- Úgy gondolom szükséges a

Fegyver, meg a kézben tartás!

 

- Uram! Tényleg igazat mond!

Innen nem jutunk ki élve!

(Nagyon megrengett a hajó.)

- Ím az életünknek vége!

Aztán végleg sötét lett és

Elszökött a friss levegő.

S nemsokára összeestek.

Nem volt már őbennük több erő!

 

(Budapest, 2020-06-11)


© Minden jog fenntartva.