A fenyőárus lány

A fenyőárus lány

 

Fenyőfákat árult a lány,

És én odaléptem hozzá.

- Ez a fa itt önnek való!

Mi lenne, ha idehozná?

- Gyönyörű egy ezüstfenyő!

Mondja mennyibe is kerül?

- Ez itt tizenkettőezer!

S éreztem, hogy minden le hűl

 

Körülöttünk. S dideregtünk.

De ez a lány ott volt velem.

- Nem adhatom olcsóbban, mert

Akkor nem érné meg nekem!

Rám nézett a fenyő árus,

És a hó csak lassan esett.

Kicsit drágáltam az árat!

De ő ezzel pénzt keresett.

 

Vajon van már valakije?

Folyton ezen járt az agyam.

- Ez meg itt egy törpefenyő,

S az akciós nap éppen ma van!

Most csak nyolcezerbe kerül!

- Értem, akkor ezt vinném el!

- Gyorsan összecsomagolom!

Maga jól bánik a pénzzel!

 

- És egyébként mit dolgozik?

Amikor nem fenyőt árul?

Rám nézett és láttam rajta,

Hogy a kettő szeme bámul.

- Én egy háziasszony vagyok!

Boldog házasságban élek!

S én titokban ezt gondoltam:

- Ezek szerint van már férjed

 

Kínos volt a helyzet és én

Megfogtam a törpefenyőt.

Ott hagytam a gyönyörű lányt,

És az egész dolog letört.

Ő meg utánam kiáltott:

- Várjon, várjon, jöjjön vissza!

Csak azt akarom mondani, hogy

Sajnálom a dolgot Pista!

 

Aztán átölelt a lány és

Felmelegedett a testem.

- Kérem, ne haragudjon rám!

Én csak kicsit füllentettem!

Én meg vissza mentem vele,

S együtt árultuk a fákat.

S ő lett az én ajándékom!

Mivel bejöttem a lánynak.

 

(Budapest, 2020-12-11)


© Minden jog fenntartva.