A fény lánya...

A fény lánya, és a sötétség fia

 

Gyönge volt a lány karja,

S nehéz kardot vett elő.

Lobogott a hosszú haj,

S szép termetű volt a nő.

Az arcán néhány karcolás

Volt, amikből folyt a vér.

S állt egy fiú előtte.

- Nem győzhet itt más! Csak én!

 

A lány a fiút bámulta,

S markolta a fémkardot.

- Nem tudlak már szeretni!

S ezért kell most meghalnod!

Zuhogott az eső, és

Elázott a lány haja.

És a fiú nem tudta,

Mi lehet a lány baja?

 

- Nem akarlak megölni!

Túlságosan szeretlek!

Ennyit mondott a fiú.

- Megölhetsz, de ne tedd meg!

- Én a fényt képviselem!

Te pedig a sötétet!

- Állj az én oldalamra!

- Mások vagyunk! Nem érted?

 

Nem nézhetem tétlenül,

Hogy másokat legyilkolsz!

Itt a kard a kezemben.

Jobb lesz, hogyha eliszkolsz!

Bőrig ázott ez a lány,

És a haja vizes lett.

De a fiú nem ment el.

- Meg kéne most ijedned!

 

A fiú kardot vett elő.

És ezt a lányt csodálta.

S fény, és árnyék duója

Kezdett furcsa csatába.

Szép termetű volt a lány,

És a fiú izmos volt.

A fiú legyőzte a lányt,

De a lány még nem volt holt.

 

Vágás volt a lány hátán,

És a fiú ledöbbent.

Ezt most tényleg ő tette?

És egy vércsepp lecsöppent.

A lány meg várt a halálra,

De a fiú nem támadt.

Meggyógyította a lányt,

S a sebek immár nem fájtak!

 

(Budapest, 2020-11-24)


© Minden jog fenntartva.