A félszárnyú angyallány

A félszárnyú angyal lány

 

Félig angyal volt a lány,

És a hátán volt egy szárny.

Egy Szárnyú volt a neve.

És én beszéltem vele.

Éles kardot vett elő,

S vele volt a szent erő.

 

Benne is volt nemes vér.

- Baj lenne, ha leesnél!

Tiszta lelkű lány volt ő,

És a kardján három kő

Csillogott a sötétben.

- Mi bánt téged? Nem értem!

 

Megszólalt a lány alak.

- Vágjad le a szárnyamat!

Majd a kardját átadta.

- Suhints rá a hátamra!

Én a kardot átvettem,

Viszont semmit nem tettem.

 

- Biztos, hogy ezt akarod?

- Suhintson már a karod!

Várt az angyalszemű lány.

Mikor törik le a szárny?

A háta bőrét bámultam,

S visszafelé számoltam.

 

A szárny a földre leesett,

És az eső is esett.

Csepegett a vörös vér,

S néztem, ahogy föleszmél.

Tollak szálltak a szélben.

Miközben én beszéltem.

 

- Halandóvá változtál!

Gyönge ember vagy most már!

De a lány csak mosolygott.

- Ennyi volt a te dolgod!

A vért az eső lemosta,

S kilátszott a lapocka.

 

- Most már erőtlen vagyok!

Ezt kérték az angyalok,

Mivel bűnben születtem.

Apám angyal, anyám nem!

S szép volt a lány, nagyon szép!

De elhagyta a dicsőség.

 

(Budapest, 2020-12-21)


© Minden jog fenntartva.